A mentális egészség védelme

A mentálhigiéné a lelki egészségvédelem tudománya és szervezett gyakorlata. Magában foglalja a lelki egészség elérésére és megőrzésére vonatkozó ismeretek összességét, valamint az ezzel kapcsolatos szervezett intervenciók rendszerét. A mentálhigiéné számos más tudomány területéről (pszichiátria, szociológia, szociálpszichiátria, pszichológia, pszichoterápia, etológia, ökológia, rendszerelmélet) származó interdiszciplináris tudásanyagot integrál, ám mára önálló tudománnyá alakult, leválva alaptudományáról, a pszichiátriáról.

A mentálhigiéné a pszichés betegségek és működészavarok megelőzésének tudománya és diszciplínája. Mint tudomány sajátos, szintetikus ismeretanyag azokról az oki tényezőkről és folyamatokról, amelyek a személyiségben betegséget vagy zavart okoznak, és azokról a módszerekről és lehetőségekről, amelyekkel ezeket a tényezőket és folyamatokat hatástalanítani lehet, mielőtt még kárt tennének, vagy legalábbis mielőtt az ártalom még szervülne. M

int diszciplína a mentálhigiéné magában foglalja az említett ismeretek kutatásának és oktatásának intézményeit, illetve a mentálhigiénés munka különféle szervezeteit. Napjainkban sem a tudomány, sem a diszciplína nem önálló, de már látszanak önállóságának körvonalai.

Leginkább a diszciplína önállósága haladt előre, mivel számos olyan tevékenységi terület alakult ki, amelyek nem férnek el a pszichiátriai gyógyításban, de még sokkal tágabb pszichoterápiás ellátásban sem. Ilyenek például az önismeret fejlesztés, a személyiségfejlesztés, az önsegítő kiscsoportok, a mentálhigiénés érdekvédelmi csoportok (Pl. bizonyos betegségben vagy viselkedészavarban szenvedők maguk esetleg szüleik, gyermekeik vagy rokonaik érdekvédelmi szervezetekbe tömörülnek és csoportokat alakítanak), a szervezetfejlesztési mozgalmak, a közösségi bázisú családgondozás, illetve családintegráció, a veszélyeztetett csoportokra (kábítószeresek, öngyilkosok, alkoholisták, gyökerüket vesztett emberek) irányuló szervezett segítési formák.

A mentális egészség védelme

Az egyén mentális védelme össztársadalmi feladat. Az egészség védelmének (legyen az mentális vagy akár testi) már a születés előtt el kell kezdődnie a szülők családtervezésével, a méhen belüli élet védelmével. A mentális védelemnek folytatódnia kell a szocializáció különböző szakaszaival, a családon belüli és az intézményes neveléssel, a munkahellyel, az egyén krízis állapotával szembeni társadalmi toleranciával, az egyént körülvevő társadalmi környezetvédelmet, támogatást és elvárást biztosító magatartásával. A

mentálhigiéné fogalmával kifejezhető egy-egy ország, régió, társadalmi vagy közösség lelki egészségének állapota, de az az intézményrendszer és programrendszer is, amely ennek hivatására hivatott. Az egyén mentális egészségének következménye a közösség és a társadalom mentális egészsége, és mindez fordítva is, hiszen a társadalom, a közösség egészsége befolyásolja az egyén mentális állapotát. A társadalmak és közösségek érezve felelősségüket tagjaik mentális egészségéért, mentálhigiénés programokat hoznak létre, melyek célja, az egyének lelki-fizikai jólétének elérése, a szükségszerűen jelentkező krízis helyzetek optimális elhárítása.

A mentálhigiénés szemlélet főbb jellemzői

A lelki egészséget befolyásoló biológiai, pszichológiai és szociális tényezők kölcsönhatásban való, komplex szemlélete.

A lelki egészség pozitív fogalomként való meghatározása. A lelki egészség nem azonos a betegség hiányával. A pozitív lelki egészség fogalmához az örömteli, kreatív, alkalmazkodó életminőség is hozzátartozik, nem választható el sem bizonyos személyiségbeli képességektől, adottságoktól (autonómia, reális önértékelés, egységes identitás, intimitásra való képesség, feszültségtűrés, konfliktusmegoldó technikák stb.), sem a környezeti feltételektől. Lelki egészség és betegség nem egymástól élesen elhatárolható állapotok, nem egymást kizáró kategóriák. A két minőség között egyrészt folyamatos az átmenet, másrészt - különböző szempontokat figyelembe véve - a két minőség egymásmellettisége is lehetséges.

Az egészsége és kóros egyéni lelki működés társas beágyazottságában való szemlélete. Az egyéni lelki zavar gyakran a szűkebb vagy tágabb környezet működési zavarának részeként, indikátoraként tekinthető, mákor az egyéni tünet vagy viselkedészavar az adott személy számára fontos társas rendszer egyensúlyának fenntartását szolgálhatja (pl. egy serdülő deviáns viselkedése vagy neurotikus tünetképzése a válni készülő szülők összetartását a gyerek miatti közös aggodalom segítségével).

A megelőzés szempontjaira való összpontosítás.

Az egyéni megközelítés meghaladása a lelki zavarok megelőzésében és kezelésében. Az egyén szintjén történő beavatkozási lehetőségek kiegészítése a különböző társas formációk (csoport, szervezet, társadalom) szintjén való beavatkozással, a közvetlen befolyásolási módok kiegészítése közvetett befolyásolási módokkal.

A lakosság saját erőforrásaira való támaszkodás a mentálhigiénés szervező munkában. A professzionális (szakemberek által végzett) beavatkozások mellett a civil szerződésű, nem professzionális segítségnyújtási formák feltérképezése, támogatása és integrálása (önsegítő csoportok és szervezetek, alapítványok, klubok, egyházi missziók stb.). Laikus (önkéntes) segítők bevonása a professzionális mentálhigiénés szolgáltatások munkájába is.

Az eredetileg pszichiátriai keretek közül induló professzionális szolgáltatási formák kiterjesztésére való törekvés az egészségügyi intézményrendszeren túl az oktatási, nevelési, szociális, közművelődési, sport- és szórakoztatási intézmények területére.

Szociális védőháló

Az egyén számára természetes emberi kapcsolatai (az őt körülvevő családtagok, barátok, ismerősök, mindazok a csoportok, közösségek, amelyekhez tartozik), valamint mindazok a szervezetek és intézmények, amelyekkel kapcsolatba kerül, melyekhez gondjaival fordulhat, lelki védőfunkcióval rendelkeznek. Az egyént körülvevő személyek, csoportok, közösségek és intézmények (helyenként egymással is kapcsolatban lévén) hálózatot alkotnak, mintegy "védőhálóval" borítják be a személyt a veszélyeztető tényezőkkel szemben.

Egy adott nagyobb közösségben a személyes, csoportbeli és csoportközi, valamint intézményes kapcsolatok alkotta hálózatokat nevezzük közösségi védőhálónak. Azon az úton szolgálják ezek a kapcsolatok az egyén lelki védelmét, hogy érzelmi, kötődési, hovatartozási, identitásformáló lehetőségeket, beépíthető viselkedésmintákat, értéket kínálnak számára, következetesen érvényesülő, átlátható és követhető elvárások alapján minősítik és szabályozzák viselkedését, veszteségek, válságok, konfliktusok idején érzelmi támaszt, megerősítést nyújtanak, az élet gyakorlati nehézségeiben megoldásokhoz segítenek.

A súlyosabb érzelmi problémákkal terhelt személyes kapcsolatok vagy csoportok, a rosszul működő intézmények természetesen nem tudják betölteni ezeket a funkciókat, sőt éppen lelki károsító hatást fejthetnek ki. Mentálhigiénés beavatkozások célja lehet a jól működő védőhálók erősítése és együttműködésük segítése, a károsodott funkciók helyreállítása, hiányos védőhálók esetén (mint a magyarországi helyzetben is) ezek kiépítésén való munkálkodás.

A természetes szociális védőhálók funkcióit egészítik ki a szakemberek által szervezett mentálhigiénés szolgáltatások. A különböző - egészségügyi, közművelődési szociálpolitikai stb. - intézmények keretei között működő speciális mentálhigiénés szolgáltatások rendszere képezi a mesterséges védőhálót. A természetes háló hiányossága esetén különösen nagy jelentősége van a mesterséges hálónak. Magyarországon sajnos mindkét háló gyéren szövött.

A mentális egészséget védő faktorok

Belső faktorok

Külső faktorok

1. Érzelmi teherbíró képesség

fizikai
egészség
pozitív énkép
problémamegoldó képesség
tanulási képesség

1. Érzelmi teherbíró képesség

kielégített szükségletek (például:
lakhatás, élelem, ruházat stb.)

2. Polgári mivolt

jó neveltetés
jó kapcsolatok
kapcsolatok kialakításának, fenntartásának
és megszakításának képessége
kommunikációs jártasság
az elfogadottság és megelégedettség érzése

2. Polgári mivolt

társadalmi és közösségi hitelesítés
közösségi támogató háló
pozitív szerepmodellek
munkaviszony

 

3. Egészséges struktúrák

jó iskolai tapasztalatok
biztonságos lakókörnyezet
demokratikus politikai viszonyok
béke

 

A mentális egészségre ártalmas faktorok

Belső faktorok

Külső faktorok

1. Érzelmi teherbíró képesség

veleszületett betegség, rendellenesség
fogyatékosság
tehetetlenség érzése
gátolt önmegvalósítás és előremenetel
szexuális problémák

1. Érzelmi teherbíró képesség

kielégítetlen szükségletek (például:
éhezés, hajléktalanság, stb.)
veszteség érzése
magányosság érzése
erőszak elszenvedése
visszaélés élvezeti szerekkel
pszichiátriai betegség
családi problémák

2. Polgári mivolt

szegényes kapcsolatok
intézményesedés érzése
izoláltság érzése
elidegenedettségre, konfliktusokra,
disszonanciára utaló tapasztalatok

2. Polgári mivolt

kulturális konfliktus, elidegenedettség
diszkrimináció
stigmatizáltság
az autonómia hiánya
munkanélküliség
csoportnyomás

 

3. Egészséges struktúrák

az értékrendszer zavara
negatív fizikai környezet
szegénység hatásai

Mentálhigiénés kapuőrök

Mentálhigiénés kapuőröknek nevezzük a közösségi hálón belül azokat a kulcspozícióban lévő személyeket, akiknek különösen nagy lehetőségük van a fenti funkciók gyakorlására. Idetartoznak a közösség tekintélyszemélyei (pl. tanárok, papok, orvosok, önkormányzati vezetők stb.), általában a segítő foglalkozású személyek (családgondozók, egészségügyi dolgozók, szociális munkások, ügyvédek stb.), civilszerződések, egyházi közösségek önkéntes segítői és mindazon foglalkozások tagjai, melyek lehetőséget nyújtanak az emberekkel való rendszeres találkozásra és gondjaik meghallgatására (fodrászok, kozmetikusok, masszőrök, könyvtárosok).

Támogató rendszerek

Támogató rendszereknek nevezzük azokat az emberi csoportosulásokat, melyek tagjaik számára a fenti értelemben lelki támogató-védő funkciót töltenek be (természetesen ezek a szociális védőháló részeit képezik). Epidemiológiai kutatások igazolják, hogy az ilyen csoportosulások mind a testi, mind a lelki betegségekkel szemben védő hatással rendelkeznek. G. Caplan a támogató rendszerek ismérveit a következőkben foglalja össze:

Az egyént sajátos individuumként (egyedi személyiségként) kezelik;

személyes módon érdeklődnek iránta;

az ő "nyelvét" beszélik;

nyílt elvárásokat támasztanak vele szemben;

nyíltan minősítik a teljesítményét;

jutalmazó és büntető visszajelzést egyaránt használnak;

amikor az egyénnek segítséget nyújtanak, arra törekednek, hogy a személy a saját lelki erőforrásait mobilizálja.

Prevenciós tevékenység a gyakorlatban

Gerard Caplan a különböző mentálhigiénés szolgáltatásokat elsősorban prevenció- és krízisközpontúan tanulmányozta.

A primer prevenció, elsődleges megelőzés az a tevékenység , amely a mentális problémák kialakulása, azok betegséggé fejlődése ellen hat.

A személyközi kapcsolatok fejlesztésével, a külső feltételek alakításával legalább részben kiküszöbölhetők mindazon körülmények (illetve mérsékelhető a hatásuk) amelyek a családi, munkahelyi, iskolai, fogalakozási stb. csoportok tagjai számára stresszhelyzetet jelentenek. Az elsődleges megelőzés körébe tartozik a már kialakult krízisállapotok megoldásában nyújtott segítség is, amely megakadályozza a konkrét betegségtünetek kifejlődését (krízisintervenció). Mivel a társadalom egészében jelentkező stresszek és krízisek terhei nem egyenlő mértékben oszlanak meg a különböző csoportok és személyek között, különös figyelmet kell fordítani az úgynevezett rizikócsoportokra, azok tagjaira.

A problémák halmozódását tekintve főleg a következő csoportokat tekinthetjük különösen veszélyeztetettnek:

izolálódó személyek, például csonka családban élők, magányosok, gyermeküket egyedül nevelők, elváltak, özvegyek

nyugdíjba vonulók, nyugdíjasok

életkori krízisben, sajátos életszakaszban lévők, például munkanélküliek, gyermeket váró párok, különösen a nők

egzisztenciális gondokkal küzdők, például hajléktalanok

betegek és környezetük, például beteg gyermeket nevelő szülők, testi, értelmi fogyatékosok, leszázalékolt pszichiátriai betegek

szexuális zaklatásnak, erőszaknak kitett gyerekek és nők

veszélyeztetett gyerekek.

Az elsődleges megelőző programok lehetnek általános jellegűek vagy kitűzhetnek speciális célokat (pl. drogmegelőzés). Irányulhatnak kisebb vagy nagyobb lakossági célcsoportra vagy akár a közösség egészére.

A közösségi mentálhigiénés tervezés első lépése a lakosság mentálhigiénés állapotát befolyásoló létfeltételek és erőforrások felmérése. Fizikai, pszichológiai (pszichoszociális) és szociokulturális létfeltételeket szoktak elkülöníteni.

A fizikai létfeltételek közé tartoznak például a lakáskörülmények vagy a környezetszennyezés mértéke, a pszichológiai-pszichoszociális létfeltételekhez az érzelmi, társas kapcsolati igények kielégítését befolyásoló tényezők, mint például a kisközösségek, társas összejöveteli helyek száma és fajtái, vagy a családi kapcsolatokra kiható körülmények (pl. ingázás, túlórázás szükségessége). A szociokulturális életfeltételek a közösség társadalmi struktúráját, kulturális sajátosságait, érték- és normarendszerét, attitűdjeit, szokás és hiedelemvilágát foglalják magukba. További fontos lépés a veszélyeztetett rétegek, népcsoportok azonosítása, körülményeik, jellemzőik felmérése, valamint a lelki védőfunkciókat ellátó közösségek (klubok, egyesületek, vallási csoportok stb.) és a célzott segítő tevékenységet folytató szerződések (önsegítő csoportok, karitatív szervezetek) feltérképezése.

A felmért körülmények befolyásolása különböző szintű intervenciókkal lehetséges. A környezetszennyezés például csökkenthető jogszabályokkal, felvilágosító munkával, veszélyes hulladékot termelő üzemek megszüntetésével. A családi kapcsolatos erősítését szolgálhatják nagycsaládok számára tervezett lakásépítési programok, helyi munkahelyteremtés, az asszonyok részmunkaidős foglalkoztatása, progresszív családi pótlék, a csecsemő- és gyermekkórházi osztályok átalakítása az anyák bentlakásos elhelyezésére a kisgyermekek mellett és természetesen a legkülönbözőbb családi mentálhigiénés szolgáltatások. A szociokulturális feltételek befolyásolhatók szociálpolitikai döntésekkel, oktatási, közművelődési programokkal, a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett rétegek számára kidolgozott speciális mentálhigiénés szolgáltatásokkal.

A leghatékonyabb, legnagyobb hatósugarú és leggazdaságosabb megelőzési lehetőség az egészséges személyiségfejlődés kezdetektől való elősegítése, az elsődleges szocializációs színtereken való támogató beavatkozás. Az elsődleges megelőzés kitüntetett területei a családi, az iskolai és a munkahelyi mentálhigiéné.

A szekunder prevenció, másodlagos megelőzés célja a már kialakult zavarok időtartamának lerövidítése, a visszaesés és a krónikussá válás arányának csökkentése. Magába foglalja a korai felismerés elősegítését, a gyógyító szolgáltatások megszervezését és a gyógyulást elősegítő környezeti intervenciókat (pl. családkonzultáció, iskolai konzultáció).

A tercier prevenció, harmadlagos megelőzés célja az akut betegségek után visszamaradó vagy a krónikus állapotokat kísérő defektusok, másodlagos lelki és szociális következmények mértékének és arányának csökkentése az adott népességben. Ide tartoznak a rehabilitációs programok és minden olyan erőfeszítés kezdeményezése, szervezése és támogatása, mely a betegek és volt betegek társadalomba való visszailleszkedését segíti (védett szállások, átmeneti intézmények létesítése, intézmények, munkahelyek érdekeltté tétele a betegek befogadásában, családintervenciók, lakossági felvilágosító programok, egyéb előítélet-csökkentő szociokulturális intervenciók, beteg-érdekképviseletek, önsegítő szerveződések támogatása stb.).

Említést érdemel, hogy szoktak egészségfenntartásról (healh maitenance) is beszélni, főleg az Amerikában elterjedt HMO (Health Maitenance Organization) mozgalom szellemében. Ez elsősorban az ismert lelki ártalmak elkerülésével kísérli meg az egészség fenntartását. Mivel a lelki stresszek és traumák feldolgozása hibás módszerekkel történik (például kémiai anyagok - alkohol, nikotin fogyasztásával, vagy ingerformák, mint túlzott televízió - vagy videó nézés segítségével), ezek elkerülése lehetséges, és ennek elősegítésére számos hasznos programot ismerünk. Itt az úgynevezett egészséglélektan diszciplínája segít - ugyanis ezen a területen van szó az egészséges és a kóros feszültség feldolgozó, illetve problémamegoldó mechanizmusokról.

Felhasznált irodalom

1. Buda Béla: A mentálhigiéné fogalma Educatio 1998-nyár
2. Buda Béla: A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései Budapest, TÁMASZ 1995
3. Buda Béla: Elmélet és alkalmazás a mentálhigiénében Budapest, TÁMASZ 1998
4. Gerevich József : Közösségi mentálhigiéné Budapest, Gondolat 1989.
5. Grezsa Ferenc: Bevezetés a mentálhigiénébe Budapest, TF kiadó 1998.
6. Mentálhigiénés egészségpedagógiai ismeretek (egyetemi jegyzet) Budapest, ZMNE 1999.